Mégis miről beszél ez a fickó? Még hogy az én komornyikom... Hiszen az lehetetlen... De nincs más választásom.. Vele kell mennem, ha válaszokat akarok kapni... De előbb haza kell mennem... Elindultam, de Ő megállított...
- Mégis hova megye, Usagi-sama.
- Haza... előbb el kell ott intéznem valamit... Csak utána mehet veled.
- Értem, akkor elkísérem önt - mondta kimérten.
Elindultam, ügyet se vetve rá... Ő csendben követte engem.. Valamiért kellemetlenül éreztem magam tőle... Nem voltam hozzászokva, hogy valaki a sarkamban legyen... De le kellet viselnem... Legalábbis egy kis ideig még biztosan... Hazaértem... Elmúlt minden rossz előérzetem... Megfogtam a kilincset, azonban az a fickó mellettem termett, és elrángatott a háztól... Maga után rángatott, majd a földre taszított.
- Hé, mégis mit.. - kérdeztem, de akkor az egész ház felrobbant...
Ez nem lehet! Odabent volt minden emlékem... És most megsemmisültek...
- NEEEE - üvöltöttem, és könnyek gyűltek a szemembe...
Az a fickó csak egy szó nélkül átölelt... Valamiért biztonságban éreztem magam a karjaiban... Onnan figyeltem, ahogy eltűnik a múltam... Porrá ég... Minden fénykép, bútor és minden emlékem odaveszett... Már nem maradt semmim... se múltam, se életem, se választásom... Vele KELL mennem... Meg KELL tudnom, mi folyik itt... Találkoznom KELL a nagyapámmal... túl sok a "kell" a jövőmben... Már semmi se lesz ugyan az... Nincs többé esélyem, hogy azt tegyem, amit én akarok.. Azt kellesz tennem, amit mások akarnak, hogy tegyek... Ahogy a házunk porig égett, lassan én is abbahagytam a sírást... Kibontakoztam a komornyikom karjaiból és felálltam... Rámeredtem a még parázsló romokra, és egy döntést hoztam magamban.. Letöröltem a könnyimet az arcomról, és komoly elképzelésekkel tekintettem magam elé...
- Mondd csak, mi a neved? - kérdeztem.
- A nevem Rihito - hajolt meg előttem.
- Akkor hát Rihito, ideje indulnunk... Már nincs okom itt maradni...
- Ahogy akarja, Usagi-sama - lépett mellém, és kezével mutatta az utat.
Az egyik mező felé terelt engem... A mező közepén egy helikopter várt... Felszálltunk rá, majd elindultunk.... Átrepültünk a romok felett, a város felett, a régi életem felett... Nem tudom meddig repülhettünk... én egész úton üres tekintettel bámultam ki az ablakon... Majd leszálltunk egy hatalmas épület tetején... Kiszálltunk, és egy sereg ember várt ránk.
- Üdvözöljük, Usagi-sama - hajoltak meg előttem.
- Ők a vállalat emberei. Segítenek önnek, hogy minél hamarabb hölgy válhasson önből - mondta Shiki.
- Értem.
- Kérem, kövessen minket. Felkészítjük, hogy találkozhasson a nagyapjával - mondta az egyik bájgúnár.
Elindultam utána... Egy liften át egy hatalmas egybefüggő szobába érkeztünk... Olyan volt, mint egy exkluzív modellszalon... Leültettek az egyik székbe, és egy sereg fodrász jött, hogy megcsinálja a hajam... majd a sminkem, és végül átöltöztettek... Olyan másnak érzetem magam.. Mintha ez nem is én lennék, hanem egy báb... Mit is beszélek... tényleg csak egy báb vagyok... Amikor végeztek velem, Shiki felkísért egy másik emeltre... Sötét volt.. Egy hatalmas szék mellett 2 férfi állt... Ugyan úgy néztek ki... ikrek... Mind a ketten öltönyben... Ekkor a székben ülő megszólalt..
- Hát itt vagy Usagi - mondta egy mély, rekedtes idős hang.
A szék megfordult, és egy öreg ember ült benne... Szemében gonosz csillogás, arcán gúnyos mosoly... Láttam, hogy Shiki meghajol mögöttem... Tehát ez az elvetemültnek látszó öreg az én nagyapám...